A jobb fittségre törekvés (=magasabb csúcs oxigén felvétel, nagy állóképességi jellegű teljesítmények, aerob edzettség, rendszeres, kellő mennyiségű és intenzitású fizikai aktivitás) a krónikus kardiovaszkuláris megbetegedések, némely pulmonális betegség, a 2Tdiabetes, a hypertónia, az obezitás, a lipid eltérések megelőzésében és kezelésében hatalmas szerepre jelölt beavatkozás, magas szintje nagymértékű...

A metabolikus szindróma klasszikus jellemzői az eltelt két évtized során jelentősen kibővültek. Az eredeti monokauzális patomechanizmus ma már meghaladott, egyre újabb komponensekkel egészült ki. Számos kórképről igazolódott, hogy kauzális kapcsolatban állnak a metabolikus szindrómával, ilyenek a tumorok, egyes mentális betegségek, alvási apnoe, nem-alkoholos zsírmáj stb. Újabban előtérbe került az agy szerepe a ...

A 2-es típusú cukorbetegek mintegy 80-85%-a elhízott. Az elhízás fokozza az inzulinrezisztenciát, kedvezőtlenül befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét, súlyosbítja a betegek általános egészségi állapotát, növeli a késői szövődmények kialakulásának veszélyét. A cukorbetegség előállapotaiban az elhízás felgyorsítja a diabétesz kialakulásának folyamatát.
A hagyományos orális antidiabetikus gyógyszerek egy ...

A múlt század végére kialakult diabéteszes diétás ajánlások részbeni felülvizsgálata vált szükségessé az elmúlt évtized terápiás változásai tükrében. Ezek közé tartozik a posztprandiális hiperglikémia kivédését lehetővé tevő analóg inzulinok, valamint az inkretin mimetikus készítmények bevezetése az 1-es, illetve a 2-es típusú diabétesz kezelésébe. Az újabb eredmények tükrében a korábbinál ...

Az ösztrogénnek a sza­po­ro­dás sza­bá­lyo­zá­sán kí­vül fon­tos sze­re­pe van az ener­gia­ház­tar­tás agyi sza­bá­lyo­zá­sá­ban is. Erős anorexigén, el­hí­zás el­le­ni ha­tá­sú hor­mon, egy­rész­ről csök­ken­ti az ét­vá­gyat, a táp­lá­lék fel­vé­tel­ét, más­rész­ről nö­ve­li az ener­gia­fel­hasz­ná­lást. Ösztrogénhiányos ál­la­pot a ...

A vi­lág ci­vi­li­zált or­szá­ga­i­ban egy­re több a túl­sú­lyos/el­hí­zott em­ber. Több­sé­gük­re a cent­rá­lis/visce­ra­lis/intra­ab­do­minalis obesitas jel­lem­ző. Ez az el­hí­zástí­pus pe­dig gyak­ran tár­sul to­váb­bi kardiovaszkuláris ri­zi­kó­fak­­to­rok­kal; hi­per­tó­ni­á­val, 2-es tí­pu­sú cu­kor­be­teg­ség­gel, il­let­ve a lipidháztartás ...